Dr. Szili Katalin ajánlja



Bözödi György Székely bánja című kötetét
 
Elöljáróban gratulálok a Székelyföld folyóirat szerkesztőiből álló, a sorozatot szerkesztő bizottságnak és a Hargita Kiadóhivatalnak ahhoz a páratlan vállalkozáshoz, amellyel a székelyek (egyben közös magyar nemzeti kultúránk) irodalmi kincseinek régi-új köteteit teszi asztalunkra. Örömmel vettem részt a Székely Könyvtár kiadványainak budapesti bemutatóján, s megtisztelő feladatként vállaltam, hogy Bözödi György Székely bánja című munkájáról írjak néhány sort.

Köszönet a lehetőségért, hisz a hétköznapok rohanásában rákényszerültem, hogy közel 80 év távlatában, Bözödi leírásán túl a XXI. század valóságának prizmáján keresztül tekintsek a székelység sorsára. Mert a székely népnek sorsa van.
Az olvasás élménye és a XX. század ’30-as éveinek eseményei kézenfekvővé tették az azonnali összehasonlítást és a kérdést magamban: Mi változott? Sőt…! Változott-e valami a demográfiai, a gazdasági, a szociális trendekben? Bözödi könyve olyan pillanatfelvételt nyújt az olvasónak, amelyen a háttérben a székelység történelme húzza meg a látvány kontúrjait. Ezek a kontúrok a történelem horizontjának tágulásával alig módosultak.
Milyen érdekes, hogy Bözödi még a történelmi és a szociografikus fejezeteket megelőzően is a „kétkulacsos nép” felütésével kezdi írását: „A székely nép lelkének meghasonlottsága teszi bizonytalanná életét és küzdelmét. Nincs bizalma egymás iránt, nincs bizalma vezetőiben, a magyar uraknak egyet mond, a román uraknak mást, és egymás között megint mást. Nem tudhatja, hogy három közül melyik a jobb, és egyelőre még azt hiszi, hogy a három így együtt a legjobb. Ez a meghasonlottság nem lelki betegség, nem gerinctelenség, és nem csupán a mai viszonyokkal járó tünet, hanem mély gyökerei vannak a történelemben. Súlyos szenvedések alakították ki évszázadokon keresztül a léleknek ezt a sokrétűségét.”
Súlyos, de éles és gondolkodásra késztető mondatainak máig ható igazságán tűnődöm. Valóban e nép „kulacsossága” miatt lehet ilyen nehezen egységes, átfogó életformát teremteni és kisebbségi harcot vívni? Kicsit az az érzésem, Bözödi György akár kortársunk is lehetne, aktuálisan kortalan korrajzával. Így műve is alapmű, amelynek XXI. századi folytatása valamennyiünket szembesíti azzal a kérdéssel, jó úton járunk-e? Mi lehet a gyarapodás záloga, szabad-e a ma realitásaiban hallgatni az autonómia kérdéséről és megtettünk-e mindent azért, hogy a XXII. század fordulójának generációja ne vethesse majd szemünkre az elmulasztott lehetőséget? Hogy ne bánja… Hogy ne bánjuk…!
Ajánlom e könyvet. Nem csak székelyeknek!