Vári Attila ajánlja



CsĂ­ki LĂĄszlĂł "Titkos fegyverek" cĂ­mĹą kĂśnyvĂŠt
 

Csiki Lászlót olvasva nehezen tudok elvonatkoztatni két dologtól: 1) attól, hogy a barátom volt, és 2) attól az élménytől, amit a regény első olvasásakor éreztem. Úgy olvastam 1988-ban, hogy hallottam Laci hangját, aki néha-néha, ha a jótékony sörök feloldották a gátakat, mesélt gyermekkoráról, egy tragikus világról, melyben a sorsok, a történelem úgy keveredtek, mint zsákbamacska árus iszákjában a trombitaréz aranygyűrűkkel a szerencsedobozok.

@@HARDWELL ALI@@



@HARDWELL ALI@

    

    



Néha kacagtatóak, de lényegében torokszorítóak voltak ezek a mesék. Azt hittem, majd a vénség oldja, írói önéletrajzában a megszépítő távlatok kisimítják a lelkébe rejtett fájdalom hullámait, és mint egy szokásos írói memoárban, szépséges gyermekkor kerekedik belőle: uborkával horgászó Gogu, macskáival éldegélő Jules bácsi szórakoztató figuráival, s a megélt fájdalmak, félelmek, megaláztatások ellenére kiderül, hogy mindeneken túl mégiscsak szép volt az a gyermekkor.

Csiki László alapélménye nem tette ezt lehetővé. Megelőlegezve az írói aggság végstádiumát, viszonylag nagyon fiatalon szabadjára engedte vallomásos regényében mindazt, amit szavaikat méricskélő, szégyellni valójukat takargató öreg írók bele sem írnak önsorsuk fényezésére szánt regényes hattyúdalukba.

De mi is az alapkĂŠplet?

A Dunántúlról, a második bécsi döntés után, amikor a Székelyföld ismét Magyarország része lett rövid időre, az Erdélybe helyezett, szőke, szép, elmagyarosodott sváb kántortanító kisasszony férjhez megy egy elbájoló székely életművészhez, akiről sokáig azt hiszi mindenki, hogy elesett a fronton. Egyedül neveli fiát, s a kommunista világ kezdetén két dologtól is retteghet. Hogy neve miatt deportálják, málenkij robotra viszik, s hogy a hitét megtagadni nem akaró, állás nélkül maradt anyától elveszik gyermekét.

Természetesen nem tud románul az anya, mégis a gyermekként púpos törpévé tett hajdani jegyző bukaresti élettere lesz számukra a menedék. Áldozatot hoz az áldozat, gyermeke miatt kénytelen elfogadni élettársául a törpét, miközben meséiben százkilencven centi magasra emelkedik a közepes testméretű apa.

A magyar irodalom gyermekkort felidéző én-regényei között talán ez a legjobb mű, nem túlzás azt állítani, világirodalmat vesz a kezébe az olvasó.