Balázs Renáta ajánlja



Ferenczes István: Válogatott versek c. kötetét

 

Ferenczes István a magyar irodalom és kultúra egyik kiemelkedő „kőművese”. Saját bevallása szerint építői szenvedélyét édesapjától örökölte, aki megtervezte és megépítette szülőfaluja, Csíkpálfalva templomát is. Ez a hivatástudat munkál tovább a fiúban is, amikor 1997-ben megalapítja Erdély egyik kulturális bástyáját, a Székelyföld című folyóiratot, jelentősen támogatva ezzel az erdélyi fiatal irodalmárokat is.

De építhet-e bármi maradandót, hasznosat a költő? – merül fel benne is a kérdés. A Lövétei Lázár László válogatásában megjelent kötet erre ad minden kétséget kizáró választ. A Válogatott versek egy kiteljesedőben lévő életmű örök értékű darabjait tartalmazza. Költészet ez minden magyar és nem magyar, de főként minden erdélyi fiatal számára. A székely költészet régi műfajain át is megszólal a versek beszélője, a személyestől az általánosig tágítva a versek értelmezési horizontját. Az egyén sorsának összefonódása a hatalom és politika érdekjátszmáival a központi problémája számos, a kisebbségi léttapasztalatról (is) szóló költeménynek. A szabadsághiányból fakadó idegenségérzet, a személyiség és külvilág egységének a hiánya a szerelemben sem oldódhat fel. A versnyelvből nem hiányzik a humor, a játék sem, de inkább vált ki ecetes, mint édes nevetést az olvasóból. A „tündérkert” Erdély már nincs, újrateremteni lehetetlen. De még mindig létezik a ma Erdélye, s ebben a kötetben újra értelmet és tartalmat kap a haza fogalma.

Valóban székely líra a Ferenczesé, ugyanakkor olyan társadalmi és egyéni problémákról ír, melyek nemcsak a székelységé. „Tempromok” helyére vers-templomot épít a költő szavakból: „mint a faragott kő / s benne örök idő / olyan legyen a szó / szívmélyről dobbanó / kövekből feljövő / vasfüggönyt áttörő”. Úgy vélem, maradandóbb lesz ez a kötet a kőtemplomoknál, mert kevesen szóltak „templomban” olyan megrendítően és hitelesen a fájdalom, a szeretet, a keserűség, a vágy, a kiábrándultság, a kitaszítottság hangján az égiekhez, mint ezekben a versekben.