Czakó Gábor ajánlja



Mikes Kelemen Törökországi levelek című kötetét
 
Képzeljünk el egy embert a semmibe vetve.
Nem könnyű, mert magát a semmit is nehéz. Mert mi vó’na az? Egy ország, ami nincs? Egy elmúlt haza képzetes uralkodóval, reménytelen jövővel?
Mit tehet a semmiben az ember? Küzd. A legnagyobb földi erőt, a szerelmet bevetve.
Kibe szerethet az ember a semmiben? Természetesen „édes nénémbe”, a káprázat-lányba, a remény-lányba, a remény-lénybe, aki hol a drága Erdélyben tünedezik, hol majdnem itt, azaz ott, Törökországban, akivel szinte találkozni is lehetne olykor…
A semmibe vetett ember, Mikes Kelemen, a nagyságos fejedelem vénülő apródja rendületlenül gyűjti neki az életét, az élményeit, olvasmányait a korabeli olasz, francia irodalomból, a török politikáról meg az iszlámról, a mindennapokból, például a földön kúszó szőlőt, amely a földre lapulva a saját leveleivel védelmezi a gyökereit éltető nedvességet.
Bevillan a képbe a Nagyságos Fejedelem, a bölcsességével, mély hitével, meg a tökéletesen gépszerű napirendjével és az esztergájával, amivel ország helyett szétszedhető bútorokat bütyköl. Kósza ördögszekérként átsuhannak a majdnem fejedelmek: Rákóczi széltoló fiai, György és József…
Mind közül kiemelkedik eleven szívlobbanásként Zsuzsi, Bercsényi gróf ifjú özvegye, aki néhány jelből vélhetően talán szereti, szeretné, szerethetné Mikest, ha a frissen szerzett rang nem kötelezné, s a pénz (hiánya) engedné…
Marad az egyetlen Valóság, Akitől soha nem tántorodott el: „Ne kívánjunk egyebet Isten akaratjánál.” És marad a létbe vetett horog, a nyelv, a Mikes tollán oly csodálatosan üde magyar nyelv, amely a nyelvújítás kori utódokat megdöbbentette: lehet így írni magyarul? Sőt, székelyül!?
Lehet bizony, finoman fűszerezve olyan ízes régi szavakkal, mint „óhjátok”, vagy „óleány” vagy „jovaival”, amiben még világos a szó „jó” gyöke.
Kívánhatok-e jobbat a Törökországi levelek rendszeres esti olvasgatásánál?
Igen! Egy bátor és mély lelkű színészt, aki a Levelekben fölfedezné a lét-nemlét drámáját és színpadra vinné.