Farkas Kinga ajánlja



Kriza János: Székely népmesék c. kötetét
 

Mikor az emberfia, -lánya kinőtt minden olyan élethelyzetből, melyben a meseolvasás mindennapos: nem gyermek már, nem tanít, és esténként nem várják izgatottan gyermekei a napi megnyugtató együtlétet, akkor is különös ízű találkozás lehet a Kriza-mesék olvasása, a székely mesehős megismerése vagy éppen újbóli felfedezése.

Ő ugyanis egy kicsit mindent másképp csinál – és mégsem –, mint szerte a világban vándorló társai. Akik mindannyian megjárják a nagy kalandok helyszíneit, elvégzik a próbákat és elnyerik méltó jutalmukat, ám csakis a székely mesehős teszi ezt ennyire ízesen:„(…) megpillant egy szép völgyet, azon egyenest lefog, s ér egy nádfedelű küsdég házikót. Bemegy oda, hogy magát kinyugodja, mert meg volt bágyadva...”; vagy: „a vén király, amint ezt látta, mérgiben nagyot horkintott, osztég egyet-kettőt tátintott, földhöz ütte magát, s elment Földvárra deszkát árulni”... Ilyeneket olvasva legszívesebben le se tennéd a kötetet a kezedből.

A népmese visszavezet az ősi gondolkodáshoz, az élet forrásához, és minden benne  van: mindaz, ami volt, mindaz, ami még lehet – tartja a mesekutató. És mindezeket tapasztalja is a meseolvasó – de  Kriza székely népmeséi (ha lehet ennél többet nyújtani) tovább is mutatnak. Nem véletlen a hatalmas, gondosan elvégzett munka, az aggodalom, majd a Vadrózsák megjelenése utáni számtalan vita, a két Vadrózsa-per: Kriza, mikor a székely folklór átfogó gyűjtését végezte, saját útját járva, rendkívüli odafigyeléssel és nyelvészeti pontossággal igyekezett visszaadni az adott nyelvjárás jellegzetességeit. Így meséi, melyeket „mintha száján pökte vóna ki egy széköly embör vagy asszonyembör-féle” (Gyulai Pálnak írt levelében fogalmaz így), a szándék és az eredmény szerint is a „székely nép észjárását, érzéseit és kifejezésmódját a maga valóságában jellemezik”.

Nem is maradhatott volna ki a Székely Könyvtár-sorozatból ez a gyűjtemény, mely ugyan csak egy szelete Kriza nagyívű munkásságának, ám mély ásás: benne olyan alapművekkel, mint a Királyfia kis Miklós vagy éppen a Világhírű szép Borica szép éneklő madarai, A csudamadár... S jó százötven év múltán emeljük kalapunk nemcsak Kriza gyűjtőmunkája előtt, hanem az előtt az érzékenység és tudás előtt is, mellyel gondozta ezeket a meséket, arany galiczkába csalogatvaa jótartásra érdemeseket.