Székely Könyvtár 21/22 - Cserei Mihály: Erdély históriája I-II



György Attila

 

Cserei Mihály: Erdély históriája

           

Alighanem hosszan el lehetne vitatkozni arról: volt-e igazából Erdélynek aranykora, s ha igen, mikor? Hiszen, ha volt is (az utókor megszépült emlékezete szerint), az aranykorban is volt minden bizonnyal ínség, betegség, cselszövés, szegénység és ezerféle más nyavalya, ami a világ ezen részén őshonosnak számít.

Azt viszont, hogy mikor NEM volt Erdélynek aranykora, egészen pontosan megtudhatjuk Cserei Mihály nemzetes uram Históriájából. Ötven évet ölel fel, székely embertől szinte szokatlan bőbeszédűséggel ez a história: s az ötven év alatt ötszáz évre is elegendő lenne, ami történik a kicsi országban 1661 és 1711 között.

Kurucok, labancok, udvari intrikák, csaták és menekülések, sebesülés és váltakozó sikerű pályafutás – mindez önmagában szinte csak egy „szokványos” emberi sors lenne a kor Erdélyében. Cserei Mihály beszámolója azonban egészen személyessé teszi ezt a kort, históriáját olvasva szinte érezzük az udvarházak szagát, hallani a társzekerek dübörgését, s a részeg főurak vitázását.

Amolyan csereimihályos iróniával azt is mondhatnánk: a szerző derék székely ember: ha éppen nem panaszkodik, akkor kárörvendezik – de komolyra fordítva a szót: éppen ettől az emberi látásmódtól hiteles a beszámolója. Úgy ír az akkori világpolitikáról, mint aki otthon van benne – s otthon is volt, akkor is, ha éppen brassói házában ápolgatta köszvényét. Nem ragaszkodik az objektivitáshoz (akkoriban talán nem is használták ezt a szót, de még a fogalmat sem) – a kor szereplői olyanok, amilyenek. Legfőképpen olyanok, ahogyan tetteik és cselekvéseik által megítéltettek Cserei Mihály által: például Teleki Mihály nyilvánvalóan galád és gonosz ember, Béldi Pálra pedig glóriát fest. A valóság nyilván összetettebb és bonyolultabb volt akkor is – de mindez teljesen mellékes, a néhol barokkos, de mai napig ismerősen csengő szófordulatokkal megírt História mégis valóságszerűen és élethűen adja vissza a kor hangulatát.

Nem utolsósorban pedig: szépíróként is jelentőset alkotott. Gördülékenyen, olvasmányosan ír, néhol szinte üdítően pletykálkodik: úgy, ahogyan azt a mesterek teszik: de felelősséggel és kötelességtudattal, ahogyan egy erdélyi magyar főúrhoz illik, aki „maga nemzetinek akart inkább szolgálni, s magyar nyelven, hogy tudja akárki olvasni”.

Olvassuk is.

Ex Libris (rajzolta: Siklódy Ferenc) az előfizetők könyvei számáraEx Libris (rajzolta: Siklódy Ferenc) az előfizetők könyvei számára