Egyed Emese ajánlja



Kőváry László Székelyhonról című kötetét

 

Kőváry László, aki mint ötletgazda és jogi, gazdasági szakember jelentősen hozzájárult Kolozsvár 19. századi városiasodásához (például a ma is eleven Sétatér parkosításához, a köztisztaság rendszeréhez, a kulturális és sportintézmények létrejöttéhez), Székelyhonról címmel írta meg élete első könyvét – huszonhárom évesen – negyvenhét esszében. Brassai Sámuel tanítványa mert álmodni.

A tudás szerepéről az emberi jólét érdekében, a történelemről, a magyarok értelmes jövőjéről. Hogy álmai valóra váltásáért cselekedni is tudott, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején való feladatvállalása (lapalapítás, haditudósítás, hivatalnoki szerep) és a békeidőben való, a közügyekre nézve is hasznos tevékenysége a bizonyíték. Az 1842-ben Kolozsvárt és 2013-ban a Székely Könyvtár sorozatban Csíkszeredában megjelent könyvecskéje ötlettár és problémakatalógus. Jó értelemben provokál: álmélkodva és bírálva, ismereteket terjesztve és változtatásra hívva jegyzi fel hatalmas tempóban gondolatait, amelyek többet akarnak, mint a meglevő látnivalók és kuriózumok rögzítését. Székelyföldet „korszerű érdekek” bemutatására alkalmas témának tekinti; a gazdasági felemelkedést az egyéni tudatossághoz és komolyabb csoporttudathoz, erőfeszítéshez kapcsolja. Elsősorban fiataloknak szánva mondandóit, voltaképpen az önállóság (mint tradíció) mibenlétének és a gazdasági-szellemi távlatoknak ad szellemes keretet. Az esszéket neves magyarok tételszerű kijelentései mint mottók vezetik be; összeolvasva ezek is igényes fejlesztési programot jelentenek. Az értékekre való fogékonyság, az eredeti stílus és a lankadatlan használni akarás teszi, hogy letehetetlen a könyvecske – mindvégig kíváncsiak vagyunk Kőváry meglátásaira, javaslataira.