Diáksarok 1 - A Székely népdalokról



Először is csak gratulálni tudok a 115 összeválogatott népdalnak. Olvasásuk közben több mint nyolcvanra bukkantam, amelyeknek jól ismerem a vonatkozásait, tematikáját és többféle variációját. Példának kiemelnék néhányat közülük: 1. Virágos kenderem... (Alfalu), Gyéren vettem a kenderem... (Csíkszentdomokos) – egyike a másikának átformált alakja; 2. Árva vagyok, nincs gyámolom... (Gyergyóremete) – majdnem ugyanazon szövegről beszélünk, mint Csíkszentdomokoson; 3. Felsütött a nap sugára... –sok változata ismert, Domokoson kívül még Küküllőmentén, Mezőségen vagy akár Udvarhelyszéken. Ez a tény szépen tükrözi az értékek fontosságát, továbbadásának lényegét. 

Lássunk most egy kászonimpéri népdalrészlet a kötetből: „Mikor megölelem, fájnak a karjaim, s mikor megcsókolom, hullnak a könnyeim…” – a népdalok szépsége (ahogy ebből az idézetből is látszik) az őszinteségben, a tisztaságban és bizony a líraiságban is kibontakozik. Metaforikus kifejezések, virágzó vagy éppen lélekdermesztő életképek összefonódásából jöttek létre. Mivel kotta nem szerepel a szövegek mellett, az érdeklődő, aki ezt a kötetet a kezében tartja, először líraiságában boncolgathatja a műveket, aztán ha lehetősége nyílik a hangokkal való tökéletes összhang megtapasztalására, egy új színnel gazdagodik az elméje, a lelke és a tudata arról, ami a legmélyebben magyaros és a miénk.

A népdal feladata egyedi: felfedni az ősi titkok egy szeletkéjét, s megmutatni azt annak, aki lelki mélységében képes megragadni annak mondanivalóját.

 

Írtam a legősztintébb népdalismereteim szerint, átérzéssel és átéléssel:

 

Balázs Renáta,

a Salamon Ernő Gimnázium XII. oszt. tanulója

(Gyergyószentmiklós, 2013. december 3.)