Székely Könyvtár 10 – Farkas Árpád: Válogatott versek




Fekete Vince

 

Farkas Árpád: Válogatott versek

 

„…a vers nem azért fogalmazódik meg, hogy a könnyzacskókat ingerelje és ellágyítsa a szíveket. Éppen ellenkezőleg: azért születik, hogy megkeményítse azokat.”

(Ecce poeta. Farkas Árpáddal beszélget Benkei Ildikó)

 

A ritkán megszólaló, „szűken mért” szavú, versben keveset beszélő költőink közé tartozik. Teljesen készen, abszolút teljes fegyverzetben érkezett, „panyókára vetett kabáttal”, kamaszos lendülettel, ám érett férfiúra jellemző komolysággal, komorsággal és felelősségtudattal; a „politikum gerjesztette mámorból” való kijózanodás utáni „másnaposság” érzésének keserű tapasztalatával, összeszorított fogakkal, sziszegve sem szolgáló makacs elhatározással. Talán innen jöhet, a genetikai meghatározottságon túl, az a dacos konokság, ami ennek a költészetnek az egyik alapvető meghatározója.





Székely Könyvtár 9 – Zsögödi Nagy Imre: Följegyzések




Molnár Vilmos

 

Zsögödi Nagy Imre: Följegyzések

 

„Este azzal voltam elfoglalva, hogyan jöjjek be; reggel, hogy miképpen váljak le a házról” – írja gyermekkorára emlékezve a festő Nagy Imre a Följegyzésekben. Egy idilli gyermekkor képe rajzolódik ki, amelyben a felcseperedő emberpalánta az alváson kívül minden idejét a szabadban, vízpartokon, erdőkön és mezőkön tölti, s az önmagára meg a világra eszmélése is a természettel való szoros kapcsolat mellett és nyomán történik.

A halászat, madarászat, vadászat egész életében kedves elfoglaltsága maradt, s nemcsak sok örömet szerzett neki, de megfigyelőképességét is erősítette. A jó festő mindenekelőtt jó megfigyelő kell legyen. Nemcsak kívülről ismerni meg alaposan a dolgokat, lényeket, de kilesni jellemző sajátosságaikat is. A természet megtanít hallgatva figyelni: a halász-vadász-madarász tevékenysége eleve eredménytelen, ha nem tud néma, de erősen figyelő részévé válni a tájnak. „Hallgass, légy csendben, s minden megszólal” – fogalmazza meg a titkot Nagy Imre.





Székely Könyvtár 8 – Tamási Áron: Ábel az országban




György Attila

 

Tamási Áron: Ábel az országban

 

Van, amikor azért könnyebb a rengetegben, mint az országban. Már csak azért is, mert Ábelnek néha könnyebb eltévedni az országban, mint a rengetegben – persze, csak időlegesen, hiszen végső soron mindkettő az övé. Az övé is.

Amennyiben az Ábel a rengetegben az Atya jegye alatt zajlik – hiszen mégiscsak egy atyai környezet az, kicsit zord, kicsit rideg, de otthonos, és árad a szeretet belőle, akkor is, ha semmi más nem maradt –, úgy az Ábel az országban a Fiúé. A mindenkori első, vagy harmadik, vagy nyolcadik népmesei fiúé, aki elindul szerencsét próbálni az idegenségben: no egyelőre nem hetedhétországon túlra, csak éppen „ide”, egy erdélyi nagyvárosba.

És kiderül, amit mi, Ábel-fajták mindig is tudtunk: az emberek, épületek és a napi megélhetés útvesztőjében néha nehezebb megtalálni a helyes utat, mint a rengetegben.





Székely Könyvtár 7 – Benedek Elek: Székely népmesék




Mirk Szidónia-Kata

 

Benedek Elek: Székely népmesék

 

Azt, hogy olvasó emberré váltam, elsősorban nagymamámnak köszönhetem. Ma is szívesen emlékszem vissza a nála töltött vakációkra, főleg az esti rituálékra, amikor a meleg dunyha alá bebújva türelmetlenül vártam az esti mesét. Legtöbbször könyv nélkül szőtte csodás történeteit, amelyekben észrevétlenül váltam főszereplővé, s minden este királylányként vagy szegény ember okos lányaként aludhattam el.

A mesék aztán hű kísérőim lettek, hallgatóból olvasó lettem, olvasóból édesanyaként ismét mesélő.

Nem szégyellem bevallani, gimnazista koromig rendszeresen olvastam meséket, legszívesebben két kedvencemet hordoztam magammal, egy Arany László- és egy Benedek Elek-kötetet, s hangulatomtól függően vettem sorra a meséket: szép Cerceruskát, a pásztorlegény botját, a vörös tehenet.





Székely Könyvtár 6 – Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae




Lövétei Lázár László

 

Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae

 

„Bezzeg régen” – kezdi Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae című könyvének Tizenkettődik cikkelyét, s első olvasás után még mi is elintézhetjük egy ilyen felkiáltással a Metamorphosis...-t: 60 évesen írta a könyvet az öreg, naná, hogy szebbnek és jobbnak látta fiatalságát, mint az 1730-as éveket! S mintha maga Apor Péter adná a lovat alánk, hogy elhamarkodottan ítéljünk! Mert íme, mit ír ez a „vén reakciós” (ahogy egyik méltatója nevezi Aport) könyve utolsó soraiban: „Isten tudja, ír-e utánam valaki, vagy sem; azér írám le, hogy (...) az maradváink emlékezzenek meg régi alázatos együgyűségiben Erdélynek gazdagságáról, az nájmódi mellett való koldusságáról”. S ami ezeket a sorokat megelőzi, tényleg nem sokkal több afféle részletező (igaz, rendkívül plasztikus, felbecsülhetetlen művelődéstörténeti értékeket rejtő) leírásnál mindenről, ami régi, ami tehát jó (ételről, italról, edényekről, bútorokról, ruházatról, táncról, kocsikról, temetési és lakodalmi szokásokról, szitkozódásról és alázatosságról), illetve mindenről, ami új, ami „német”, ami rossz, ami megváltoztatja a szokásokat, a gondolkodásmódot, még a nyelvet is (gúnyolódik is eleget Apor a jövevényszavakon, igaz, szójátékai inkább bájosak, mint szellemesek: „reggeli kávé, herbathé, csukolátának híre sem vala; ha valakinek azt mondottad volna: kell-e thé, talám azt tudta volna, hogy tezed” stb.). Első olvasásra tehát „csak” nosztalgiázó visszaemlékezés Apor Péter könyve. De csak első olvasásra!





Székely Könyvtár 5 – Kányádi Sándor: Válogatott versek




Fekete Vince

 

Kányádi Sándor: Válogatott versek

 

„Miért nem lóg a falon ez a költő bácsi?” A kérdést egy kisiskolás tette fel valamikor a hetvenes évek vége felé a tanító néninek. Nyilván tetszett neki az ünnepélyre kiosztott, szavalásra kapott költemény, és képtelen volt felfogni, hogy az osztályterem, vagy a folyosók falain függő képek között miért nem szerepel az ő versének a szerzője is. Lehetőleg nagy szakállal, kackiás bajusszal, oldalán karddal, de legalább egy könyvvel a bal kezében, miközben révülten nézi az őszi tájat, a borongó felhőket, s jobbjában egy pennát tart, készen arra, hogy mindjárt papírra is vesse a látottakat. „Miért nem lóg a falon?” – ismétlődött meg a kérdés. A tanító néni már készen volt a válasszal: „Mert él, fiacskám.” „Igen?” – hangzott a csodálkozó hang, mert a válasz nem elégítette ki, hiszen élőnek is volt ott képe, és nem is akármilyen helyen. Az igaz, hogy az az illető nem volt költő bácsi.





Székely Könyvtár 4 – Bözödi György: Székely bánja




Lövétei Lázár László

 

Bözödi György: Székely bánja

 

Se az Erdélyi Szépmíves Céh, se a Hitel nem akarta megjelentetni Bözödi György Székely bánja című remekművét: tizenhat fiatal írónak kellett összefognia ahhoz, hogy – az újonnan induló Enciklopédia Kiadó első köteteként – 1938-ban mégis napvilágot lásson a könyv. Vajon mi lehetett az oka annak, hogy se a „nagy öregek” (Kós Károly, illetve a helikonisták első nemzedéke), se a „fiatal farkasok” (László Dezső, Venczel József és társaik) nem vállaltak közösséget az akkor 25 éves Bözödi Györggyel?





Székely Könyvtár 3 – Tamási Áron: Ábel a rengetegben




György Attila

 

Tamási Áron: Ábel a rengetegben

 

Tamási „Ábelére” nincs magyarázat. És nincs felelet sem, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs kérdés.

Ábel mi vagyunk, mindannyian, még a legelvetemültebbek is, azok is, akik kirobbantják a fát a Hargitán, akik ügyeskedni próbálnak, és azok is, akik vállalják a havasi létet, akik ésszel-hittel, puszta kézzel küzdenek meg a mindennapokért: mind-mind Ábelek vagyunk.





Székely Könyvtár 2 – Mikes Kelemen: Törökországi levelek




Molnár Vilmos

Mikes Kelemen: Törökországi levelek
 
Mikes Kelemen Leveleskönyvének méltatói többnyire nem múlasztják el megemlíteni, hogy szerzőjére hatással voltak a kor híressé vált francia levélírói, Madame Sévigné és Roger Rabutin Bussy. Franciaországi kényszerű időzése alatt Mikes minden bizonnyal megismerkedett a francia művelt társaságokban éppen dívó olvasmányokkal. Az olvasás szenvedélye különben élete végéig elkísérte, leveleiben számos utalás található erre. A rodostói száműzetés véget nem érő várakozásában a könyvek ideig-óráig a szabadulás kapuiként szolgáltak.





Székely Könyvtár 1 – Székely népballadák




Ferenczes István
 
Székely népballadák
 
„Hallottátok, Csíkpálfalván mi történt: / Kopacz Gabit múlt vasárnap megölték. / Vérét vették, mint egy árva madárnak, / Lajos Anna legkisebbik fiának. // Ferencz Vince s Kopacz Gyurka bort iszik, / Reggel óta a korcsmában mecsergik: / az IMSZ-titkárt, hogyha szakad, ha törik, / még ma estig Kopacz Gabit megölik” – valahogy így hangozhatott az újkori ballada, amelyet az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején szülőfalumban, egy gyilkosság után, akár énekelhettek volna is.





Oldalak

Feliratkozás Székely Könyvtár RSS csatornára