Egyed Péter ajánlja




Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritus című kötetét
 
Hermányi Dienes József halhatatlan anekdotagyűjteményét, a Nagyenyedi Demokritust afféle kritikai ellentörténetként szokták olvasni. Ha netán beleszédülnénk erdélyi múltunk egynémely kevés fényeibe, e történeteket olvasván kiszédülünk belőle. Pedig semmi mást nem állít a szerző, mint azt, hogy rossz, ha csak a szépet írjuk le és a rútat szokás szerint elhallgatjuk.





Bogdán László ajánlja




Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritus című kötetét

 

„Lőn egykor, hogy az oskola mester, kortsomáról vagy honnan?, felette részegen haza érkezék tógáson: ragada akkoron egy nagy görtsös botot, és az édes atyámhoz üte, fejét aranyozván, de az atyám, mint Dávid a Saul dárdája előtt, ijedtében hirtelen el-elvoná magát, és nem ütheté a kain atyafi; mert akkor az édes atyámnak szörnyű halállal kellett volna meghalni; mely nagy erővel való ütés után legottan a részeg mester leesék botostól földre, a violaszín rakás tógájában, és legottan elaluvék a földön, mint a holt, más napon semmit nem tudván furiája és elesése felöl…”





Székely Könyvtár 25 - Vári Attila: Volt egyszer egy város




Lövétei Lázár László

 

Vári Attila: Volt egyszer egy város

 

Egyszer talán én is elmesélem „ruhás” tehenünk történetét, aki megette nagyanyám frissen mosott kötényét, hiszen Vári Attila, lám, milyen szépen tud írni Klotildról, a sörivó és cigarettát kedvelő szamárkancáról Volt egyszer egy város című regényében! Esetleg „Kála” Árpiról, falunk csendes bolondjáról is megemlékezem majd, aki kispárnával a hóna alatt bandukolt a falu utcáin, fejben sakkozva képzeletbeli ellenfelével, hiszen Vári Attila, lám, milyen szépen tud írni doktor Lajtáról, Klotild gazdájáról, akit az ivászaton és a kérlelhetetlen igazságon kívül csak a különféle ásványok érdekelték, mert kíváncsi volt, hogyan törik meg rajtuk a fény…





Székely Könyvtár 24 - Tamási Áron: Válogatott novellák




Molnár Vilmos

 

Tamási Áron: Válogatott novellák

 

Tamási novelláinak jellemzői: költőiség és játékosság.

Költőiség ott, ahol az érzéstől túlcsorduló lélek a lírát hívja segítségül az ámulatos vagy éppen rettenetes valóság szavakba öntéséhez; játékosság ott, ahol nyelvében és nyelvével ficánkol a székely, ha már a szűkké lett életben, présként szorító mindennapokban nagyon nem ficánkolhat.

A költőiség főleg a leíró részekben jelentkezik. Meghökkentő, de igen találó hasonlatok, metaforák, költői képek merevítik ki ámulatos művészfotókként az élet hétköznapi jelenségeit, vagy olykor borzalmas látványait: „…a friss fényben piros szájjal dalolnak a hazajött fecskék; olyanok éppen, mint apró kicsi papok, kik az első miséjüket éneklik” (Rendes feltámadás); „A falu úgy feküdt a maga háborítatlan csendjében, mint egy földre boruló hatalmas anyaszív, amelyik estére kelve mindennap megnyílik, hogy magába fogadja az érkező gyermekek örömét” (Keserű kenyér); „Öröme hajtotta, mint a benzin a motort” (Himnusz egy szamárral). Vagy kedvencem, ahol egy első világháborús témájú novellában így tömöríti szavakba a kimondhatatlan szörnyűséget: „A hátuk megett egy égő falu képében Ferenc Jóska pásztortüze lobogott” (Siratnivaló székely).





Székely Könyvtár 23 - Tompa László: Válogatott versek




Fekete Vince

 

Tompa László: Válogatott versek

 

Egy biztos: Tompa László nem „a székelyharisnyás költő”. Soha nem is volt az, és – jöjjenek bármilyen újabb és újabb értelmezők – reméljük, már soha nem is lesz az. Mai költő, ugyanolyan és ugyanúgy mai, mint amennyire az az ő igazi nemzedéke, a múlt század elején, Pesten iskolázott, a modern magyar irodalom hullámverésében, centrumában élő és alkotó több Nyugatos kortársa: Kosztolányi, Babits és társaik. (Jó pár héttel ezelőtt, kedves egykori tanárommal levelezvén, szóba került a sorsa, a költészete, jelentősége. És ez volt a Tanár úr levelének a végkonklúziója is Róla. Meg a Tompa-versek önarckép-jellege.)





Székely Könyvtár 21/22 - Cserei Mihály: Erdély históriája I-II




György Attila

 

Cserei Mihály: Erdély históriája

           

Alighanem hosszan el lehetne vitatkozni arról: volt-e igazából Erdélynek aranykora, s ha igen, mikor? Hiszen, ha volt is (az utókor megszépült emlékezete szerint), az aranykorban is volt minden bizonnyal ínség, betegség, cselszövés, szegénység és ezerféle más nyavalya, ami a világ ezen részén őshonosnak számít.

Azt viszont, hogy mikor NEM volt Erdélynek aranykora, egészen pontosan megtudhatjuk Cserei Mihály nemzetes uram Históriájából. Ötven évet ölel fel, székely embertől szinte szokatlan bőbeszédűséggel ez a história: s az ötven év alatt ötszáz évre is elegendő lenne, ami történik a kicsi országban 1661 és 1711 között.





Karácsonyi Zsolt ajánlja




Farkas Árpád "Válogatott versek" című kötetét

 

Tudjuk, hogy az aranykorból az ezüstkoron át a vaskorhoz jutunk el számos mitológiában. Farkas Árpád válogatott verseiben az aranykort követő férfikor (gyakorta titáni súlyokkal játszó) mitológiája alkot egységes egészet, egy olyan világképet, amelynek középpontjában éppen a férfias világlátás helyezkedik el a fellobbanások gyújtópontjaként.





Böjte Csaba OFM ajánlja




Márton Áron Válogatott írások és beszédek című kötetét

 

Mennyei Atyánk, szentéletű Márton Áron püspökünk közbenjárására öntsd szívünkbe lángoló szeretetedet, hogy egységben, a Te szent akaratod szerinti életünkkel tanúságot tehessünk rólad és a te drága szent Fiadról, a megfeszített Jézus Krisztusról, a mi jegyesünkről! Ámen!

Fehérváron, míg a teológiára jártam, hosszú éveken keresztül hétről hétre tízen-húszan lementünk a székesegyház alatti kriptába boldog emlékű Márton Áron püspök sírjához, és egy rózsafüzér elimádkozása után elmondtuk a fenti imádságot.





Kántor Lajos ajánlja




Bözödi György Székely bánja című kötetét

 

Legelőször magamnak ajánlom sűrűbb forgatásra, újra- és újraolvasásra Bözödi Györgyöt, aki éppen hogy megélte az első világháborút megelőző utolsó békeévet, majd elérkezett 1989-be is, de az úgymond romániai forradalomról végleg lekésett (noha mindvégig itthon maradt), november 25-én ugyanis letette román állampolgárságát, egyúttal székelységét sem élhette tovább; így aztán arra nem tudna válaszolni, hogy ma a székely bánja, vagy ellenkezőleg, székely támad. Fiatalabb sorstársaira vár a válasz, úgyhogy nekik ajánlom, nyomatékkal: olvassák folyamatosan, önmagukat szüntelenül ellenőrizve, Bözödi (Jakab) György 1938-ban először kiadott szociográfiáját.





Diáksarok 1 - A Székely népdalokról




Először is csak gratulálni tudok a 115 összeválogatott népdalnak. Olvasásuk közben több mint nyolcvanra bukkantam, amelyeknek jól ismerem a vonatkozásait, tematikáját és többféle variációját. Példának kiemelnék néhányat közülük: 1. Virágos kenderem... (Alfalu), Gyéren vettem a kenderem... (Csíkszentdomokos) – egyike a másikának átformált alakja; 2. Árva vagyok, nincs gyámolom... (Gyergyóremete) – majdnem ugyanazon szövegről beszélünk, mint Csíkszentdomokoson; 3. Felsütött a nap sugára... –sok változata ismert, Domokoson kívül még Küküllőmentén, Mezőségen vagy akár Udvarhelyszéken. Ez a tény szépen tükrözi az értékek fontosságát, továbbadásának lényegét. 





Oldalak

Feliratkozás Székely Könyvtár RSS csatornára