Székely Könyvtár 31 - Bod Péter: Szent Hilárius




Mirk Szidónia-Kata

 

Bod Péter: Szent Hilárius

 

„Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni, mikor lehetne, nagy vétek” – írja Bod Péter 1766-ban a Magyar Athenas ajánlásában. Ezt a gondolatát akár élete vezérfonalának is tekinthetjük, hiszen pályájának fő meghatározója a hivatása, szűkebb hazája kulturális hagyatékának tanulmányozása, a magyar nyelv fejlesztésére való törekvése volt.
Csernáton, Nagyenyed, Leyden, Olthévíz, Magyarigen. Életének főbb állomásait felsorakoztatva felismerhetjük rögtön, hogy több kortársához hasonlóan, Bod Péter is Székelyföldről indult, a nagyenyedi kollégiumban tanult, Hollandiába került, majd onnan a peregrinusok tudásával felvértezve visszatért hazájába, hogy mindazt itthon kamatoztassa.





Farkas Kinga ajánlja




Kriza János: Székely népmesék c. kötetét
 

Mikor az emberfia, -lánya kinőtt minden olyan élethelyzetből, melyben a meseolvasás mindennapos: nem gyermek már, nem tanít, és esténként nem várják izgatottan gyermekei a napi megnyugtató együtlétet, akkor is különös ízű találkozás lehet a Kriza-mesék olvasása, a székely mesehős megismerése vagy éppen újbóli felfedezése.





Balázs Renáta ajánlja




Ferenczes István: Válogatott versek c. kötetét

 

Ferenczes István a magyar irodalom és kultúra egyik kiemelkedő „kőművese”. Saját bevallása szerint építői szenvedélyét édesapjától örökölte, aki megtervezte és megépítette szülőfaluja, Csíkpálfalva templomát is. Ez a hivatástudat munkál tovább a fiúban is, amikor 1997-ben megalapítja Erdély egyik kulturális bástyáját, a Székelyföld című folyóiratot, jelentősen támogatva ezzel az erdélyi fiatal irodalmárokat is.





Székely Könyvtár 30 - Ferenczes István: Válogatott versek




Lövétei Lázár László

 

Ferenczes István: Válogatott versek

 

„…azokon a tájakon, amelyek Ferenczes vízióiban megjelennek, valami olyan pusztító szél söpört végig, ahol a romok eltakarítása is maga lenne a teremtés” – írtam bő tíz évvel ezelőtt Ferenczes István Minerálnájá pesznyá című kötetének fülszövegében, de csak most, verseit válogatva jöttem rá, hogy ez a megállapítás nemcsak az említett kötetre érvényes, hanem Ferenczes egész költői életművére is:

– eltűnik az a paraszti világ, amelyben évszázadokig értelmes rendje volt mindennek: „…a zsákjaim, / a kékcsíkos zsákjaim, / hozzátok már haza… / A zsákjaim, / kékcsíkos zsákjaim, / len volt a mejjékje, / kender az öltője, / hóharmat-hulláskor, / kikerics-nyíláskor / kint a csűrben szőttem (…) / bükkfa osztovátán / piros szalag lógott, / ne egye a ráksúly / kilenccsíkos zsákom” (Szaggatott litánia);





Székely Könyvtár 29 - Tamási Áron: Hazai tükör (Krónika 1832–1853)




Molnár Vilmos

 

Tamási Áron: Hazai tükör (Krónika 1832–1853)

 

Tamási Áronnak kevésbé ismert, ritkábban emlegetett regénye a Hazai tükör. Pedig erre a művére kapott Kossuth-díjat 1954-ben. Féja Géza Tamási egyetlen történelmi regényének nevezte, de hozzátette azt is, hogy a szerző „képtelennek bizonyult történelmi korszak ábrázolására”. Az írói szándék félreértéséről lehet szó.

Hogy a Hazai tükör nem a szó klasszikus értelmében vett történelmi regény, az Tamási Áron sajátos írói alkatának eredménye.





Székely Könyvtár 28 - Petelei István: Válogatott novellák




Fekete Vince

 

Petelei István: Válogatott novellák

 

Nem tudom, kezembe vettem volna-e, ha nem kellett volna szerkesztenem a válogatott novelláit. Talán igen. Talán nem. Ha igen, akkor kíváncsiságból, valahol ugyanis, egy interjúban az egyik kedvenc íróm-költőm az ő nevét is felsorolta az általa előszeretettel olvasott prózaírók között. Ha nem veszem kezembe, vagy csak fanyalogva, akkor Ady miatt, aki a kilencszázas évek elején, egy kalap alá véve Jókait, Mikszáthot, Bródyt és Peteleit, az elavult ízlést, a társadalmi elmaradottságot pellengérre állítva írja le a nevét. És hát az ember élete – amint azt egyik egykori kollégám mondogatta – arra sem elég, hogy a remekműveket elolvassa.





Székely Könyvtár 27 - Kriza János: Székely népmesék




Mirk Szidónia Kata

 

Kriza János: Székely népmesék

 

„Újult ügyekezettel fogtam hozzá a székely népelme virágainak, vagy ha úgy neveznem szabad lesz, vadrózsáinak gyűjtéséhez, kiterjesztve most figyelmemet mindenre, mi az ősi népvirányon sajátságosnak látszhatott. (...) Részemről bőven megjutalmazva érzem fáradságomat, ha bár egy szetemnyi adalékkal is járulhattam szeretett szülőföldem nyelvjárásainak ismertetéséhez igénytelen Vadrózsáimmal” – írja Kriza János a Vadrózsák előszavában. Ma már tisztán látjuk, hogy az 1863-ban megjelenő kötet a legklasszikusabb magyar népköltési gyűjtemény, és senki meg nem kerülheti ezeket az „igénytelen” vadrózsákat, ha a magyar népköltészet szépségét, gazdagságát kívánja megismerni.





Székely Könyvtár 26 - Régi székely költők




Egyed Emese

 

Régi székely költők

 

Költészet...? A versek rejtélyessége és bizonyossága olvasóját keresi. Van-e bennünk kíváncsiság és van-e türelem követni a néhol lassú tempót, és megérteni a mára már homályba burkolózó utalásokat? Miben áll a poétikusság? Mibe kódolták ama hajdaniak a halánték ere dobogását, az elválásoktól elálló lélegzetet és a vágyakozások (hazavágyások) vissza-visszatérő hosszú pillanatait?





Farkas Árpád ajánlja




A "Székely népdalok" c. kötetről

 

Elment, elment az én párom, le a réten egy fűszálon – bármely, ilyen-olyan díjas poétánknak becsére válna e mély húrt pendítő, drámain könnyed és virtuóz verskezelés. Lehet, nem is Székelyföldről szállt fel először a szerelmetes sóhaj; mióta szól a rádió, sugároz a televízió, itt is, ott is fölröpül a páva, kézzel-lábbal mutogatnak a magyar éterben a dallamok, menasági vagy csitári nagy hegy alatt három kislány zabot arat, ugyanígy baj van a tiszai vagy bögözi nagy híd alatt is, mindenütt van egy forrás átok alatt, melyből fakad a szerelmi bánat, s hiába hágnánk magas tetőre, s találnánk szeretőre kettőre, szárad a fű a hegytetőn, elhagyott minden szeretőnk.





Egyed Emese ajánlja




Kőváry László Székelyhonról című kötetét

 

Kőváry László, aki mint ötletgazda és jogi, gazdasági szakember jelentősen hozzájárult Kolozsvár 19. századi városiasodásához (például a ma is eleven Sétatér parkosításához, a köztisztaság rendszeréhez, a kulturális és sportintézmények létrejöttéhez), Székelyhonról címmel írta meg élete első könyvét – huszonhárom évesen – negyvenhét esszében. Brassai Sámuel tanítványa mert álmodni.





Oldalak

Feliratkozás Székely Könyvtár RSS csatornára