Fekete Vince

Markó Béla: Válogatott versek
Az utóbbi időben szinte évente kezembe kerül egy-egy új, nagyon erős, egységes, messze sugárzó hatású (bár ezekkel a sugarakkal egy ideje csak csínján!) verseskötet, amelyet aztán azok között a verseskönyveim között (tucatnyi ilyen van, hála Istennek!, az elmúlt tíz esztendőből) tartok számon nagy versekkel, kiemelkedő darabokkal, szívem szerint való tartalommal, amelyeket újra és újra leveszek a polcomról, belelapozok, beleolvasok vagy akár rendszeresen újra is olvasok. Ezek azok a kötetek, amelyek – közhely ide vagy oda, de nekem – segítenek élni, jobban mondva: élni segítenek. Jó érzéssel, elégedettséggel, örömmel tölt el ugyanakkor, hogy Erdély, de a világ egyik vagy másik, hozzám közelebbi vagy távolabbi pontján, tőlem száz-kétszáz, vagy annál is több (vagy kevesebb) kilométerre valakik ugyanúgy hisznek, bíznak a költészetben, a versben, a vers erejében, a haszon nélküli örömben, a szépben, az esztétikumban, és a verssel, verseikkel örömet szereznek valahol, valakiknek ezáltal.