Molnár Vilmos

Tamási Áron: Szülőföldem

Tamási Áron írásművészetének több méltatója is „csúcsértéket képviselő” műnek tartja a Szülőföldem című, először 1939-ben megjelent könyvét. Hogy könyvsikerről volt szó, az is jelzi, hogy a második világháború végéig többször is kiadták. Annál szomorúbb sorsa lett a műnek a szocializmus évtizedeiben, mind Magyarországon, mind Romániában. A Kárpát-medencei magyar nyelvterületen 1990-ig csak egy nagyon cenzúrázott 1976-os bukaresti kiadásról tudunk, amelyik más írások mellett a Bölcső és környéke című kötetben jelent meg a Kriterion kiadónál.

Fekete Vince

Szőcs Géza: Válogatott versek

Ennyire készen, ennyire teljes fegyverzetben kevesen érkeztek az irodalomba, mint ő. Nála mintha már a kezdet kezdetétől készen lett volna minden: a világ, a nyelv, a szereplők; be volt népesítve a táj, megvoltak a díszletek, a hegyek, a völgyek, a folyók, a patakok, minden megvolt. És megvoltak a szerepek, a monológok, a helyzetek, a jelenetek. És mindennek már neve is volt; nem kellett nevet adni semminek, mert ő már mindent megnevezett.

Nem sok ilyen jelentkezés volt az elmúlt fél évszázadban az irodalomban. Mintha ő találta volna fel ezt a versnyelvet is, a semmiből, valami teljesen újat, valami teljesen mást. Hiába keresnők első versesköteteiben a nagy elődök hangját, mert sehol, senkit nem találunk, senkire rá nem ismerünk. Szőcs Géza, ő Szőcs Géza volt.

Molnár Vilmos

Fodor Sándor: Válogatott novellák

Nem egészen kilenc éve, 2007 júliusában jelent meg a Székelyföld folyóiratnak az a száma, amelyben Fodor Sándor így vall a vele készült beszélgetésben: „A tisztázatlan helyzeteket soha nem szerettem, ezeket mindig értelmezni próbáltam.” Ez a mondat lehet a kulcs az író novelláihoz.

Eljönnek a rokonok, hogy hazavigyék egy idős falusi bácsi hulláját a kórházból, már ott a szekéren a koporsó is, amikor kiderül, a bácsi él, így saját koporsójával együtt szekereztetik hazafelé.

Lövétei Lázár László

Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában

Amerikai útja során, 1831 őszén a Charlestown-i börtönben találkozik Bölöni Farkas Sándor Alexis de Tocqueville gróffal, akit „a kormány az amerikai fogházak s rendszer megvizsgálására s az itteni módnak Franciaországban is lehető béhozatalára utaztatott ide”, s akinek A demokrácia Amerikában című munkája, 1835-ös megjelenése óta, a klasszikus liberalizmus egyik alapművének számít. Bölöni Farkas Sándornak nem volt „mandátuma” az erdélyi guberniumtól az amerikai kutakodásra, sőt: Utazás Észak-Amerikában című, 1834-ben Kolozsváron megjelent kötetének második kiadása egyenesen tiltólistára került, majd vizsgálat is indult annak kiderítésére, hogy a könyv egyáltalán hogy jelenhetett meg...

Lövétei Lázár László

Bogdán László: AZ ördög Háromszéken

1952 októberében – néhány magas rangú, kulákok, „jobboldali elhajlók” és imperialista ügynökök után szaglászó elvtárs társaságában – vadászatra érkezik az árkosi, államosított Szentkereszty-kastélyba Emil Bodnăraş román hadügyminiszter. Az eseményen részt vesz Asperján Rebeka egykori tanítónő és Hutera Béla hölgyfodrász is. Harminchat évvel később, „1988 hulló nyarán”, „amikor az erdélyi falvak ellen megindulnak az emberarcú buldózerek”, ők mesélik el (Diana sósborszeszbe mártott kockacukrot szopogatva, vagy a sepsiszentgyörgyi Golgota nevű kocsmában üldögélve) Boticselli Lajosnak, a történet „lejegyzőjének”, mi is történt valójában 1952 októberében, „a vénasszonyok régen ellobbanó nyarán”…