Könyvek

Székely Könyvtár 19 - Szabó Gyula: Válogatott novellák




Fekete Vince

 

Szabó Gyula: Válogatott novellák

 

Talán nem volna tanulság nélküli vállalkozás összeállítani egy olyan könyvet – a mellőzött, elhallgatott, feledésre ítélt, peremre szorított írók antológiáját –, amelybe összegyűjtené a szerkesztő mindazokat a méltatlanul elfeledett szerzőket, akiket a nagyérdemű utókor már-már szinte kitörölt az emlékezetéből. És talán az sem volna tanulság nélküli kísérlet, ha eme antológia elején egy nagyobb tanulmányban megpróbálna ez a szerkesztő annak az ördöngös dolognak a mechanizmusára rájönni, hogy miként, hogyan történik, történhetik meg, hogy jelentős alkotókat, igazán kitűnő literátorokat, ezeknek kiemelkedő alkotásait egyszerűen csak mellékvágányra, a futottak még, az és még sokan mások kategóriájába helyezzen a kollektív (irányított?) olvasói-kritikusi emlékezet. És itt most nincs szándékomban a „miközben ezzel szemben másokat” kezdetű mondatot használni folytatásként, mert ez úgyszólván nem érdekel. Ezek a mások ugyanis azok, akiknek nem lehet(ett) okuk panaszra, akiket felkapott egyik vagy másik kánon magasra szárnyaló széliránya, széljárása. És rendben is van ez így. Mert engem igazából azok vagy ezek a mások foglalkoztatnak, érdekelnek már jó néhány éve, akik kikoptak úgyszólván röpke egy-két évtized, vagy még rövidebb idő alatt az emlékezetből.





Székely Könyvtár 18 - Márton Áron: Válogatott írások és beszédek




Lázár Csilla

 

Márton Áron: Válogatott írások és beszédek

 

Márton Áron püspök 1939 és 1980 között, 41 évig volt főpásztora a közel félmillió hívőt számláló, 58 000 km2 kiterjedésű Gyulafehérvári (korábbi nevén: Erdélyi) Egyházmegyének. Írásos hagyatéka már csak ezen okból is sokak érdeklődésére tarthat számot. Ám a „székely püspök” már a kortársai szerint sem „csak” a katolikusoknak volt szellemi-lelki vezetője: írásai és beszédei más világnézetűek számára is hordoztak (és hordoznak ma is) érvényes erkölcsi és esztétikai üzenetet. Ezért kapott helyet a Székely Könyvtár sorozatban az írásaiból és beszédeiből készült válogatás.





Székely Könyvtár 17 - Kőváry László: Székelyhonról




Molnár Vilmos

 

Kőváry László: Székelyhonról

 

A terület méretét és a lakosok lélekszámát illetően is akadnak Európában hasonló vagy akár kisebb országok is a Székelyföld régiónál. Ez a tájegység annyi markáns ismertetőjellel, más vidékektől jól megkülönböztethető jellegzetességgel rendelkezik (például történelmét vagy az itt lakók nyelvezetét és gondolkodásmódját illetően stb.), hogy egészen természetes, miszerint időről időre olyan munkák láttak napvilágot, amelyek külön egészként tárgyalták földrajzát, történelmét, gazdaságát, néprajzát. Ezek közül a legismertebb vállalkozás Orbán Balázsnak 1868 és 1873 között hat kötetben megjelent A Székelyföld leírása.





Székely Könyvtár 16 - Székely népdalok




Mirk Szidónia-Kata

 

Székely népdalok

 

„...maga az idő sóhajt benne”

(Orbán Ottó)

 

Igen, a népdalok sóhajtásában évszázados örömök, bánatok, szerelmek, vágyak szabadulnak fel a maguk egyszerűségében. Felismerjük a népdal hangját, hiszen bennünk él, ereinkben kering, szívünkben lüktet. Magunkra lelhetünk benne, mert a népdal nem más, mint „a magyar lélek tükre”.





Székely Könyvtár 15 - Király László: Válogatott versek




Fekete Vince

 

Király László: Válogatott versek

 

Ott vagyunk egy majdnem új, akkor még csak pár éve épült panellakásban, a szülőfalumban, a nyolcvanas évek elején, pontosabban 1982 késő őszén. Környezetidegen épület a hegyaljai székely falu közepén, ami jócskán kirí a földszintes falusi házak közül. De ez akkor nem számít, a szocialista falutervezés sem, mert – ahogy mondani szokás – jókedvűen pattog a tűz a csempekályhában (cserépkályhában), almát majszolunk, és a gyér fényben, egy motorbicikli akkumulátoráról beüzemelt aprócska villanyégő halványsárgás fényénél Király László akkoriban megjelent kötetét, az Amikor pipacsok voltatok verseit olvasgatjuk, elemezzük, vitatkozunk róla vendéglátóimmal, a fiatal falusi tanárházaspárral. Nincsen villany, vagyis jó akkori szokás szerint éppen „el van véve”; Ceauşescu bácsi imígyen spórol a népén. Számomra akkor, tizenhét éves, érettségi előtt álló ifjúember számára vendéglátóim, mindketten az előző tanévben Kolozsváron frissen végzett tanárok, jelentették a „friss levegőt”, az erdélyi magyar centrumból hozott szellemet, az ózondús lélegzetvételt. Oda, abba a városba, az ottani egyetemre készülődtem magam is a következő év nyarán esedékes érettségi vizsga után.





Székely Könyvtár 14 - Balázs Ferenc: A rög alatt




Ferenczes István

 

Balázs Ferenc: A rög alatt

 

Valahányszor Balázs Ferenc műveit vagy a róla született irodalmat olvasom, óhatatlanul Thomas Mann A varázshegye ugrik be kísérőnek. Azt hiszem, elsősorban azért, mert – bár nehezen tudnám elképzelni Balázs Ferencet abban a felső tízezer számára hozzáférhető tüdőszanatóriumban – jó lett volna, ha többet él harminchat évnél, ergo: többet ír, alkot, s nem csak a Bejárom a kerek világot, A rög alatt és Zöld árvíz című főműveit hagyja az erdélyi utókorra. Másfelől Thomas Mann hőseinek túlfűtött érzelmi, szellemi életének, cselekvésre vágyó, de a cselekvésig el nem jutó, egész pontosan: az önpusztítás steril szenvedélyeinek mélyére szálló varázshegyi miliőben találtam egyféle magyarázatot a mészkői unitárius pap felfokozott mindennapjaira, hiperaktivitására. A svájci szanatórium beteg, halálraítélt, vegetáló világa mögött, az élet pillanatokkal mérhető rövidségének a tudata mélyén ott sikolt a kilátástalanság, hiánya a hitnek, a szeretetnek, ahonnan nem érdemes visszatérni az aktív, tevékeny életbe.





Székely Könyvtár 13 - Tamási Áron: Ábel Amerikában




György Attila

 

Tamási Áron: Ábel Amerikában

 

Bizony, Ábelnek is el kellett menni a világ túlsó oldalára, hogy megtudhassa: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne...

És ez így helyes, mert ahhoz, hogy megtaláljuk a helyünket, sokféle utat kell bejárni. S nem is az utazással van a baj. Hanem többnyire a hazatéréssel. Ez az utolsó nagy próba.

Az Ábel Amerikában, az Ábel-trilógia utolsó része ezt a katartikus útkeresést zárja le, s ebben a harmadik részben teljesedik ki Ábel személyiségfejlődése. Így lesz belőle ember, és magyar, és székely. Mert tanulni és tapasztalni is kell, nem csak érezni.





Székely Könyvtár 12 - Tomcsa Sándor: Válogatott írások




Molnár Vilmos

 

Tomcsa Sándor: Válogatott írások

 

Vannak művek, amelyek bár nem felejtődnek el teljesen, de egy időre mintha elhalványulnának a köztudatban, hogy aztán évek teltével az olvasó a reveláció örömével fedezze fel ismét őket. Főleg ha időközben olyan változások történtek a mindennapokban, amelyek mintegy nyomatékosítják a már-már elfeledett írás érvényességét, olyan helyzet jött létre, amikor a régen írott mű ismét maiként hat. „És ha belenézek a világba most, úgy látom, hogy alkalom humorra és felháborodásra még mindig akad elég” – írta Tomcsa Sándor úgy közel hetven éve, de hajszálra klappol a mai helyzettel is.





Székely Könyvtár 11 - Hermányi Dienes József: Nagyenyedi Demokritus




Lövétei Lázár László

 

Hermányi Dienes József: Nagyenyedi Demokritus

 

Hermányi Dienes József 1758 őszén kezdi írni Emlékiratát, néhány hónappal később, 1759 közepén viszont már Nagyenyedi Demokritus című anekdotáskötetén dolgozik. Vajon miért hagyta abba Emlékiratát diákévei tárgyalásánál, és miért váltott át az anekdota műfajára? Legalább háromféle válasszal próbálkozhatunk:

1. az Emlékirat írása közben talán megsejtette, hogy a XVIII. század eseménytelensége még neki, az „enyedi első papnak” sem nyújtott emlékiratba kívánkozó élményanyagot;





Székely Könyvtár 10 – Farkas Árpád: Válogatott versek




Fekete Vince

 

Farkas Árpád: Válogatott versek

 

„…a vers nem azért fogalmazódik meg, hogy a könnyzacskókat ingerelje és ellágyítsa a szíveket. Éppen ellenkezőleg: azért születik, hogy megkeményítse azokat.”

(Ecce poeta. Farkas Árpáddal beszélget Benkei Ildikó)

 

A ritkán megszólaló, „szűken mért” szavú, versben keveset beszélő költőink közé tartozik. Teljesen készen, abszolút teljes fegyverzetben érkezett, „panyókára vetett kabáttal”, kamaszos lendülettel, ám érett férfiúra jellemző komolysággal, komorsággal és felelősségtudattal; a „politikum gerjesztette mámorból” való kijózanodás utáni „másnaposság” érzésének keserű tapasztalatával, összeszorított fogakkal, sziszegve sem szolgáló makacs elhatározással. Talán innen jöhet, a genetikai meghatározottságon túl, az a dacos konokság, ami ennek a költészetnek az egyik alapvető meghatározója.





Oldalak