Székely Könyvtár 52 - Benedek Elek: Édes anyaföldem! I.




Llövétei Lázár László

 

Benedek Elek: Édes anyaföldem! I.

 

2017. április 21.: sorban állok a csíkszeredai MOL töltőállomáson. Előttem a sorban húszegynéhány éves, széparcú lány. Valahonnét ismerheti a kasszásnőt, mert amíg az beolvassa a két csomag piros Marlborót és az egy db. Red Bullt, kedélyesen eldiskurálgatnak. Kiderül, hogy a lány Londonba megy a barátaival, egy kávézóban kapott állást. S mondja ezt olyan magától értetődő természetességgel, hogy szó szerint görcsbe rándul a gyomrom. Pedig – állítólag – ez a világ rendje, ez a „normális”. De vajon tényleg ez lenne a normális? Íme, mit ír Benedek Elek Édes anyaföldem! című memoárjában: „Nagy üresség mered elém: a székelység tanult, művelt fiainak javarésze kivándorolt az ország különböző részeibe, mivelhogy itthon nem élhetett meg. (…) Ha annak a sok-sok ezer ifjúnak bár csak felerészét, aki most az egyetem kapuját döngeti, vissza lehetne terelni a faluba!





Székely Könyvtár 51 - Szentkatolnai Bálint Gábor: Válogatott Művek




Borcsa János

 

Szentkatolnai Bálint Gábor: Válogatott művek

 

Ha csupán új- és jelenkori történelmünkre vetünk futó pillantást, akkor is feltűnik, hogy időről időre felmerül a ki a magyar kérdése. Politikai és társadalmi indítékai egyaránt vannak e kérdésnek. Illyés Gyula egyenesen egyik esszéjének, külön füzetben, egy könyvsorozat első köteteként megjelent munkájának választotta címéül ezt a kérdést, egész Európát illetően igencsak kiélezett, feszültségekkel teli történelmi-politikai és társadalmi helyzetben, 1939-ben. Illyés akkor a nyelvet, a származást és a jellemet – ahogy írta –, a lelki magatartást vizsgálta, megállapítván, hogy „egy-egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít, s választ el egy más múltú és más jellemű néptől.”





Újdonságok




Új, 100 kötetes könyvsorozat a székelységről!

Ismertesse meg gyermekeivel is irodalmunkat!

 

Útjára indult a Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Kiadóhivatal ,,Székely Könyvtár" című, 100 kötetesre tervezett könyvsorozata.

A kötetek egységára: 35 lej (2500 Ft),

előfizetőknek 25 lej (2000 Ft).

 

Előfizetési szándékát, kérjük, jelezze a

0040 266 311 775-ös telefonszámon, vagy a

szekelyfold[kukac]hargitamegye[pont]ro e-mail címen.





Székely Könyvtár 50 - Markó Béla: Válogatott versek




Fekete Vince

 

Markó Béla: Válogatott versek

 

Az utóbbi időben szinte évente kezembe kerül egy-egy új, nagyon erős, egységes, messze sugárzó hatású (bár ezekkel a sugarakkal egy ideje csak csínján!) verseskötet, amelyet aztán azok között a verseskönyveim között (tucatnyi ilyen van, hála Istennek!, az elmúlt tíz esztendőből) tartok számon nagy versekkel, kiemelkedő darabokkal, szívem szerint való tartalommal, amelyeket újra és újra leveszek a polcomról, belelapozok, beleolvasok vagy akár rendszeresen újra is olvasok. Ezek azok a kötetek, amelyek – közhely ide vagy oda, de nekem – segítenek élni, jobban mondva: élni segítenek. Jó érzéssel, elégedettséggel, örömmel tölt el ugyanakkor, hogy Erdély, de a világ egyik vagy másik, hozzám közelebbi vagy távolabbi pontján, tőlem száz-kétszáz, vagy annál is több (vagy kevesebb) kilométerre valakik ugyanúgy hisznek, bíznak a költészetben, a versben, a vers erejében, a haszon nélküli örömben, a szépben, az esztétikumban, és a verssel, verseikkel örömet szereznek valahol, valakiknek ezáltal. 





Székely Könyvtár 49 - Ignácz Rózsa: Torockói gyász




Ferenczes István

 

Ignácz Rózsa: Torockói gyász

 

A hetvenes évek elején az akkori Hargita napilaptól országjáró riportra küldtek. Torockót választottam, mert akkortájban olvastam Ignácz Rózsa Torockói gyász című regényét. Roppant kíváncsivá tett, szerettem volna látni azokat a vörössel körbefestett ablakokat, amelyek a hajdani bányászvároska örökös gyászát hirdetik. Mert nagy dolog a szabadság, amelyért nemcsak élni, de meghalni is tudnak az emberek.

Erdély szívébe, egyik legszebb, legelbűvölőbb helyére, tündérvölgybe érkeztem. És megláthattam a veres keretes ablakokat, és bejárhattam Ignácz Rózsa regényének valamennyi helyszínét: az unitárius templomot, a Székelykő szikláit, amelyeknek furcsa együttállása a miatt Torockón kétszer kel fel a Nap, és a hegy oldalában láttam a birgejeknek nevezett egykori bányák bejáratait, amelyek előtt minden évben a Vaskenyér ünnepét és az 1848 emlékét idéző rézmozsár-durrogtatást tartották. 





Székely Könyvtár 48 - Kemény János: Válogatott novellák




Demeter M. Attila

 

Kemény János: Válogatott novellák

 

Bár gyerekkoromban a fenyves hajításnyira volt tőlünk, nem lévén szűkebb családomban természetjáró ember, az erdő világa kora ifjúkoromig rejtélyes és idegen maradt számomra. Az állatokról szóló történeteket viszont már akkor fölöttébb kedveltem: emlékszem, ahogy Kipling vagy Fekete István regényeit rongyosra olvastam, huszonadjára is ugyanakkora élvezettel. Végül is a gombászás fokozatosan erősbödő szenvedélye volt az, ami a húszas éveim elején a rendszeres erdőjárásra szoktatott. Gombásztam mindenütt, ahol csak lehetett, legtöbbet persze szülővárosom, Vlahica (vagy ha már mindenképpen ragaszkodunk a kifacsart magyar nevéhez: Szentegyháza) környékén.





Székely Könyvtár 47 - Tamási Áron: Szülőföldem




Molnár Vilmos

 

Tamási Áron: Szülőföldem

 

Tamási Áron írásművészetének több méltatója is „csúcsértéket képviselő” műnek tartja a Szülőföldem című, először 1939-ben megjelent könyvét. Hogy könyvsikerről volt szó, az is jelzi, hogy a második világháború végéig többször is kiadták. Annál szomorúbb sorsa lett a műnek a szocializmus évtizedeiben, mind Magyarországon, mind Romániában. A Kárpát-medencei magyar nyelvterületen 1990-ig csak egy nagyon cenzúrázott 1976-os bukaresti kiadásról tudunk, amelyik más írások mellett a Bölcső és környéke című kötetben jelent meg a Kriterion kiadónál.





Székely Könyvtár 46 - Tivai Nagy Imre: Cirkálások szeredai emlékeimből




György Attila

 

Tivai Nagy Imre: Cirkálások szeredai emlékeimből

 

Jó lenne végigsétálni egyszer a százötven évvel ezelőtti Csíkszereda utcáin. Nem is telne olyan sok időbe, amekkora akkor volt a „város”: de ezt csakis Tivai Nagy Imre társaságában.

Ő volt „a” csíkszeredai polgár, illetve lett volna, ha lett volna akkoriban ilyen fogalom. Klasszikus műveltségű, felelősségteljes, közösségért dolgozó ember, remek humorérzékkel és éles szemmel. Olyasvalaki, akivel (ismétlem) jó lenne végigsétálni ma is a Petőfi utcán, és felnevetni, hogy százötven év után is végig tudna futni egy vidám evet a kocsmacégéreken, ahogyan ő írta.





Székely Könyvtár 45 - Szőcs Géza: Válogatott versek




Fekete Vince

 

Szőcs Géza: Válogatott versek

 

Ennyire készen, ennyire teljes fegyverzetben kevesen érkeztek az irodalomba, mint ő. Nála mintha már a kezdet kezdetétől készen lett volna minden: a világ, a nyelv, a szereplők; be volt népesítve a táj, megvoltak a díszletek, a hegyek, a völgyek, a folyók, a patakok, minden megvolt. És megvoltak a szerepek, a monológok, a helyzetek, a jelenetek. És mindennek már neve is volt; nem kellett nevet adni semminek, mert ő már mindent megnevezett.

Nem sok ilyen jelentkezés volt az elmúlt fél évszázadban az irodalomban. Mintha ő találta volna fel ezt a versnyelvet is, a semmiből, valami teljesen újat, valami teljesen mást. Hiába keresnők első versesköteteiben a nagy elődök hangját, mert sehol, senkit nem találunk, senkire rá nem ismerünk. Szőcs Géza, ő Szőcs Géza volt.





Székely Könyvtár 44 - Székely János: A nyugati hadtest




Ferenczes István

 

Székely János: A nyugati hadtest

 

Rendetlen, sűrű tömegben

Okádják őket a völgyek.

Kínlódva, tülekedve caplatnak a sárban –

Hogy lehet az,

Hogy a vesztesek útján

Örökké sár van?

Ázott posztóbűz gőzöl utánuk,

Köpenyük fejre veszik.

Hogy lehet az,

Hogy a vesztes egéből

Mindig esik?”

(Székely János: A vesztesek)

 





Oldalak

Feliratkozás Székely Könyvtár RSS csatornára